Az álmom a kapitánnyal, aki ügyet se vetett rám

A legemlékezetesebb álmom akkor volt, amikor még kislány voltam. Persze én magam teljesen úgy láttam a dolgot, hogy szinte felnőtt vagyok, és mindenféle dologra abszolút jogot formálhatok. Ilyen volt a tiltakozás, a szófogadatlanság, az elzárkózás és persze a szerelem. Egy szóval: kamaszság. Igen, eljött a kamaszkor, és én teljesen átadtam magam neki. Utólag eléggé sajnálom, hogy egyáltalán volt ilyen időszakom, mert innen nézve, már teljes mértékben értem a szüleimet.

Akkoriban sokat utaztunk külföldre és belföldön is. A “nagy álom” idején épp a Balatonnál voltunk. Édesapám egy neves hotellánc egyik szállodájában dolgozott már akkor is – és azóta is, ezért tudtunk mindig olyan sokat és olcsón utazni. Akkor is épp ez ilyen nyaraláson voltunk abban a hotelban, ami amúgy is a kedvencem volt a Balatonon. Azért szerettem olyan nagyon, mert ismertük a pincérek legtöbbjét, és sokszor bevittek engem is az öcsémet magukkal a konyhára, hogy magunk választhassuk ki a desszertet vagy a fagylaltot. Imádtam csinosan felöltözni a vacsorákhoz – ez manapság már nem divat, tudom, de én azóta is tartom ezt a jó szokást: csinosan kell felöltözni a hotelekben lévő vacsorákhoz. A recepción is ismert már minket mindenki.

Szóval ezen a nyaraláson épp mindent nagyon cikinek éltem meg, amit a szüleim akartak csinálni. Apukám például imádott hajózni, ezért abszolút napirenden volt a vitorlázás. Én már a gondolatot se bírtam elviselni, de azért voltak olyan pontok, amikbe nem volt beleszólásom. Szóval az öcsém vágya épp egy balatoni vitorlázás kapitánnyal volt, ezért apukám eszerint intézkedett. Talált is egy céget, akiktől lehetett ilyet bérelni teljesen privát módon, tehát csak mi és a kapitány voltunk a fedélzeten. Mielőtt én is kifejezhettem volna a véleményemet, az egész napos bérlést választotta… Hajnalban keltünk, hogy elérjük az indulással a friss szelet és vizet. A nap is akkor kelt fel épp, szóval valójában egészen különleges élmény volt – amit persze ott helyben kevésbé tudtam értékelni.

balatoni vitorlázás kapitánnyal

Egy ponton azért elkezdtem élvezni, mivel senki nem nyomatta, hogy használjuk ki az időt, amíg ott vagyunk, hiszen egész nap a miénk volt a hajó. A kapitánnyal együtt, akit akkor nagyon helyes, nagyjából fiatal férfinak találtam. Zenét hallgattam, hogy kicsit elzárkózzak a többiektől, és közben napoztam a fedélzeten. Közben sikerült jó mélyen elaludnom, ami érthető, hiszen az egész napos friss levegő, vízközelség és napsütés alaposan elálmosított. Emlékszem tisztán, mit álmodtam. Csak én és a kapitány voltunk a fedélzeten, és a naplementében hajóztunk. Kicsit túl filmszerű volt, ahogy láttam a fedélzeten a kampót, a rumos hordót meg hát azokat a dolgokat, amik egy kapitánynak kellhetnek. Vagy amikről azt gondoltam akkoriban, hogy egy kapitánynak vannak. Mindenesetre fűtött a szerelem és nagyon is élveztem a hullámokon való vitorlázást.

Amikor felébredtem, kicsit össze is voltam zavarodva, ugyanis valóban kora este lett idő közben, és épp csak a kapitány volt a fedélzeten rajtam kívül. A többiek épp fürödtek a tóban. Egész jó érzés lett részt venni ebben a programban, ezért én is csatlakoztam hozzájuk, és közben figyeltem, hátha engem néz a kapitányunk. Nyilván nem! Visszafele a partra elkapott minket egy jó nagy hullámzás, ami egészen kalandossá tette a program végét. A balatoni vitorlázás kapitánnyal mégiscsak jó ötletnek bizonyult, amit egyből el is meséltem a hotelben mindenkinek, akit csak ismertünk. A program azóta is sikert arat a családunkban, és nekem azóta is tetszik, ha valaki tud vitorlást vezetni.